Szóval a mai téma: mik és milyen mértékben befolyásolják az ékszerek értékét, illetve árát, amennyiért hozzájuk juthatunk. Ez nagyon összetett téma, sokszor kell általánosítani, de igyekszem alapos lenni és mindenki számára közérthetően írni. A téma mérete miatt, plusz szeretnék hű lenni a rövidebb postokra tett ígéretemhez, ezt 2 részben tárgyaljuk: a maiban a "kézzelfogható", számszerűsíthető tényezőkkel foglalkozunk, legközelebb a szubjektívebb dolgokkal, mint kereslet, divat stb, melyek nem annyira értéket, mint inkább árat növelnek.
Fontos, hogy az itt leírt tényezők sok más termék vonatkozásában ismertek lehetnek, bemutatásuk mégis elengedhetetlen, illetve szeretném az egyedi, csak ékszerek árát befolyásoló tényezőket is körüljárni. Példaként egy gyémánt lehetséges útját szeretném követni, párhuzamosan árának és értékének növekedésével.
Kezdjük az alapoktól: az anyagoktól. Alapjában ezek határozzák meg egy ékszer értékét: mennyire értékesek, mennyire ritkák, valamint azon keresztül, hogy ezek előrevetítik a később elkészült ékszer stílusát ( a fából nemcsak vaskarikát, hanem aranygyűrűt sem lehet készíteni). Drága, értékes alapanyagnak számítanak értelemszerűen a nemsfémek, mint az arany, ezüst, platina, valamint a számtalan drágakő, pl. a gyémánt, zafír, rubin, smaragd stb. Tehát minta gyémántunkra ráleltek, ennek nagyon örülnek.
Egy aranyrög, vagy egy csiszolatlan gyémánt nem igazán bír díszítő értékkel, így komoly (gyémánt esetében különösen számottevő) értéknövelő tényező az adott anyag megmunkálasa, csiszolása. Egy nagyon míves arany nyakékbe több munkát kell fektetni, mint egy egyszerű karikagyűrűbe, valamint egy gyémánt megfelelő módon történő csiszolása is rengeteg időt és szakértelmet igényel. A bányától egy szakember megvásárolja a gyémántunkat(a bánya hasznával), aminek ilyenkor még nincs igazán értéke, ára viszont igen. Hosszas munkával megcsiszolja, ekkor lesz igazán értékes a kő, ha a csiszolás megfelelően sikerült. Egy ékszert meg kell álmodni, majd el kell készíteni. A gyémántunkat egy ékszerkészítő megveszi, aki a tervezővel együttműködve megalkotja, példánknál maradva a gyémántos eljegyzési gyűrűt. Fizettek a kőért, az arany alapanyagért, vannak költségeik, ezeket az árnak mind fedeznie kell, valamint mind a készítő, mind a tervező szeretne keresni rajta, tehát haszonnal adják tovább (mértéke hamarosan szóba jön) egy kereskedőnek.
Ezután a legegyszerűbb eset: a kereskedő a hasznát rárakja az ékszerre, az ékszert pedig a polcra és eladja az üzletébe betérő, lehetőleg jómódú fiatal úriembernek, aki párját szeretné eljegyezni vele. Azonban ennél gyakran bonyolultabb az eset: a kereskedőtől megint kereskedőhöz kerül, esetleg attól megint egy másikhoz. Közben több országot megjár, mindenki ráteszi a hasznát, a szállítási költségeket, a vámokat, adókat stb. Szóval az ékszer ára nő és nő, anélkül, hogy fizikai változás történne rajta. Ez az egyik oka, amiért olyan árkülönbségek lehetnek hsaonlónak tűnő ékszerek között.
Tehát alapvetően két szakaszát különíthetjük el az ékszer-ár fejlődésnek: amikor tényleges értéket kap az ásványi anyag, valamint amikor már csak a vevőhöz kerül földrajzilag egyre közelebb (anyagilag pedig egyre távolabb).
Sokat emlegettem egy bizonyos hasznot, melyet mindenki rátesz az előző árra. Ennek mértékét két dolog határozza meg:
- Költségek: az ékszerbolt tulajának (illetve a lánc többi szereplőjének) kell fizetnie bérleti díjat, eladót, takarítót, reklámokat,járulékokat és még sorolhatnám. Ezeket mind leosztja 1 db ékszerre, annak az ékszernek az ára máris nőtt egy komolyat, akár megtöbbszöröződött.
- Nyereség: a boltos szeretne élni valamiből, szeretne növekedni, szóval ráteszi még a tényleges nyereségét az árra, ezt általában %-os kulcs alapján (ez az eladó arcbőr-vastagságának függvénye). Erre jön X% áfa és mehet is a polcokra (jelen pillanatban, csak az áfa negyedével növeli az árat!!).
Könnyen belátható, hogy minél inkább a forráshoz közel kell megpróbálni vásárolni, hogy minél kevesebb kézen haladjon át az áru, elkerülni minden lépést, ami értéket nem, csak árat növel.
Előző bekezdéshez tartozik, a költségeket nagyban befolyásolja az árusítás helye, íme két szélsőséges példa: egy óriási, csillogó ékszerbolt a belvárosban, rendkívül magas bérleti díjjal, több eladó bérével, biztonsági őrrel, riasztóval stb. Ezzel szemben egy internetes bolt, mely csak csomagküldéssel foglalkozik: nem bérel üzletet, nem kell annyi embert alkalmazni, raktározásra vagyonokat költeni stb. Szóval alacsonyabbak a fix költségei (azok a költségek, melyek üzletmenet, üzemelés nélkül is felmerülnek), ezért lényegesen alacsonyabb árat tud biztosítani, mint a belvárosi bolt, ahol olyan könnyedséggel írják a nullákat az árcédulára, mint más a szignóját. Köztes eset lehet a ma a plázákban divatos árusító pult. Az aluljáró kérdéskörét most nem érinteném...
Még egy nagyon fontos tényező van, ami folyamatosan, minden lépésnél befolyásolja az eladó által mondott árat: ez pedig a kereslet. Ez elég összetett téma, a post következő részében foglalkozunk vele, valamint akkor eloszlatok pár tévhitet az ékrszerek árával kapcsolatban.
Mára ennyi, pár napon belül jön a második rész, melynek segítségével remélem teljes képet kaptok az ékszerek áráról, az azokat befolyásoló tényezőkről.
U.i.: ez egy blog, szóval engedjetek meg nekem egy kis személyeset is: Nagyon boldog szülestésnapot kívánok két kedves barátomnak, Daninak és Krisztiánnak! (Nagyimnak is ma van, de mérsékelt az esélye annak, hogy ezt olvassa:D)
kép forrása: http://www.goldbuyersnaples.com/pages.php?go=pinfo&PID=14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése